Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mission Impossible

2009.07.06

Az ebédőben mindenki a pódiumon álló embert nézte. Egy sárga ruhás tiszt volt az. Éppen beszédet tartott.
- ...úgy gondoltuk hogy ezt megérdemli. Boldog születésnapot kapitány!
A pódium mellett egy férfi, és két nő hevesen tapsolni kezdett, miközben egy másik férfi - feltehetően a kapitány - kissé zavartan lépett az asztal mellé. Egy orvosi egyenruhát viselő nő egy hosszúkás dobozt nyújtott át neki. A kapitány csöndben így szólt:
- Kösz doki. Ki szervezte ezt a... partit?
A doktor egy puszit adott a kapitánynak, aki elpirult.
- Én voltam a bűnös, de Liz is besegített. Ugyan már Farky! Ne legyél már ennyire morci.
A kapitány kissé feljebb emelte a hangját:
- És ki vigyáz a hídra?
A tömeg elhallgatott, többen elsomfordáltak az étkezdéből, utolsónak Berger alhadnagy maradt.
- Berger! - szólt utána a kapitány
- Igenis uram!
- A ma éjjeli kapitányi szolgálat.. khm.. szóval vigyázzon az öreglányra!
A kormányos kacsintott, majd elment.
- Mennem kell. Meg kell írnom a jelentéseimet! - szólt a másik férfi
- Szomorú Jean-luc. Holnap találkozunk!
Az ebédlő szépen lassan kiürült, csak a kapitány, és a doktor maradtak bent. A csöndet végül a fiatal nő törte meg:
- Dave éhes! Mennem kell! Szép álmokat!
Farky sóhajtott egy nagyot, majd az ajtó csukódása után leült egy asztalhoz. Lassan levette a doboz fedelét, és egy XX. századi lőfegyver volt benne.
- Hm. Egy MP-40-es. Van ízlésük! -gondolta
Kikapta a fegyvert a dobozból, és úgy csinált, mint ha becélozta volna az egyik széket. Megpördült, a fegyvert vállhoz vette, és menetelve hagyta el az ebédlőt.

***

Berger komoly tekintettel ült a kapitányi székben. Szeme a kormányosi panelen, és Robinson zászlóson járt.
- Azt kevesebb gombnyomással is megtehette volna
A zászlós nagyot sóhajtott. Minden ötödik percben talált valami kivetnivalót a munkájában.
- Elnézést. Nem bírtam megállni
Robinson a fejét nem mozdítva, a szemét a mennyezetre emelte. Csönd következett, csak a konzolok pittyegtek. Az ügyeletes kommunikációs tiszt cérnavékony hangja sikított fel:
- Uram! Bejövő vészhívás!
- Hangosítsa ki!
- Itt a Madrid szállító. Ismét.. *krsssssh*
- Tisztítsa ki! - utasított az alhadnagy
- Itt a Madrid szállító. Ismétlen a Madrid szállító. Pozíció 65/248
- Robinson! Új irány 65/248! Teljes impulzussal.
- Mr. Berger! Felébresszük a kapitányt? - kérdezte a kommunikációs tiszt
- Nem szükséges. Jean-luc parancsnokot viszont minnél előbb!
Egy a hídon tartózkodó biztonsági ember elindult a hajó elsőtisztjéért. Csengetett, majd a parancsnok álmos arccal nézett ki.
- Mi történt?
- Az éjjeli ügyeletes küldött. Egy szállítóhajó vészjelzést küldött.
- Megyek! Két perc és ott leszek!

***

A doktor éppen lefekvéshez készülődött. Megetette a macskáját, megvetette az ágyát, nincs más hátra mint hogy kipihenje magát. Az interkom megszólalt a kabin falán:
- Itt a gyengélkedő a doktornak!
- Itt a doktor! - válaszolt álmosan
- Kowasky hadnagy véletlenül elsütötte a fézerét, a lába súlyosan sérült!
- Máris megyek James!
A doktor pár perccel később beviharzott a gyengélkedőre.
- Trikordert!
Az egyik nővér a kezébe nyomott egyet.
- Orvosi trikorder! Jól van! Azt hiszem nem fog nyoma maradni, de a felépülés legalább két hét.
- Doktor. Sokkot kapott, nem ért minket.
- Miért nem ezzel kezdte? James maga marha!
A mérges Rick egy hyposprayben egy szert adott Kowaskynak amitől láthatóan jobban lett.
- Mi a neve hadnagy? - kérdezte az orvos
- Szaniszló!
- Hogy mi?
- Nem tudom!
Az orvos még egy adagot adott be a betegnek.
- Elképzelhetetlen hogy ez nem lett volna elég. -gondolta
- Teljes vizsgálatot James!
- Értettem!
- Még egyszer kérdezem. Mi a neve?
- Radoslaw!- válaszolt zavartan
- A teljes neve!
- Radoslaw Kowasky.
- Mondja el az adatait!
- Születtem Krakkóban 2219-ben. Apám neve Tytus Kowasky.
- Rendben! Most pihenjen! Magáé a gyengélkedő James!
A fáradt doktor elhagyta a gyengélkedőt, és végre aludni térhetett.

***

Az első tiszt mérgesen rontott a hídra:
- Mi az Berger? Már egy mentést sem tud...
Jean-luc a képernyőre nézett, és meglátta a Madridot.
- Te atyajóég! -hirtelen lehuppan a taktikai panel elé. Az órára pillantott, majd így szólt:
- 0:01. Végetért a kapitány születésnapja. Martin kadét szóljon neki!
- Ha ez itt elszabadul...
- ... mind kadétok leszünk.
A kapitány Jean-luchöz hasonló idegállapotban érkezett a hídra. Mogorván így szólt:
- Jelentést!
- Jelentem a Madrid szállítóhajó megsebesült! - felelt a parancsnok
- Az a Madrid?
- Igen! - motyogta Berger
- Ötletek?
- Szóljunk Miss Carrynek! - javasolta Jean-luc
- Kiváló! Szóljon neki. Berger maga meg táguljon a székemből!
Az alhadnagy sietve átült a posztjára, Robinson zászlós pedig az interkomon keresztül próbálta elérni Carryt. A hirtelen összeverődött kutatótisztektől nyüzsgött a híd, ezért a kapitány csak ennyit hallott Carry mondatának végéből:
- Épp [..] járt [...] műszakom!
Farky idegesen rácsapott a kommunikációs konzoljára:
- Liz! Szükség van rád!
- Jól van megyek
Pár perc múlva egy karikás szemű Bajori nő jelent meg a hídon. Szemmel láthatóan nem mindenki örült neki. A kutatók vitatkozása egyre elviselhetetlenebb volt. Végül Jean-luc parancsnok elégelte meg a zsivajt. Felállt, és hangosan így szólt.
- Minden kutatótiszt hagyja el a hidat a két rangidősön kívül!
Egy pillanatra csend lett, majd a kék egyenruhás altisztek (kettő kivételével) elhagyták a hidat, ahogy a parancsban hangzott. Liz beült az egyik kutatópanelhez, majd átsétált a gépészetihez. Ezt csinálta öt percen keresztül, mindaddig amíg Farky rá nem szólt:
- Liz! Jutottál már valamire?
- Igen... de.. de.. ez hihetetlen! Ilyen anyag elméletben nem létezik.
- Hm? Kifejtenéd?
- Egyfajta űr-robbanószer. Hasonló mint egy fotontorpedó, de annál sokkal pusztítóbb. Nem csak a támadott felületet, hanem a szubteret is rongálja.
- Lehet transzportálni?
A parancsnokhelyettes megrázta a fejét.
- Túl instabil.
- Uram! Egy fekete lyukhoz közeledünk. A Madridot már elérte a lyuk vonzóereje. - jelentette Berger
- Mennyi idő van a Madrid kritikus közelségbe kerüléséig? - kérdezte a kapitány
- 27 perc! - válaszolt a rangidős kutatótiszt.
- Hét perc múlva, azaz 0:30-kor eligazítás a tárgyalóban. Jean-luc jöjjön velem! Magáé a híd Berger!
Szokásától eltérően Berger most a kormányosi székben maradt. A kivetítő a végzete felé sodródó Madridot mutatta.

***

A tárgyalóban az összes jelentős tiszt ott volt, a főorvos kivételével. A kapitány ujjaival dobolt az asztalon.
- Hány ember tartózkodik a Madridon?
- Kettő uram! - mondta a parancsnok
- Mentsék ki őket!
- Nem lehet! Ha elhagyják a hajót, nem tudják szabályozni a különleges anyag stabilitását. -szólt kétségbeesetten Carry
- Kompjútervezérlés?
- A szállítóhajó nem kompatibilis azzal a komputervezérlési programmal amit a csillagflotta használ.
- Akkor talán írj egyet...
- 13 perc alatt? Képtelenség.
- Vegyük vonósugárra! - javasolt ismét a kapitány
- Nem lehet! A vonósugár részecskéi olyan sugárzást bocsájtanak ki magukból, amik instabillá tehetik azt az anyagot.
A többi tiszt szeme a vitázó kapitány és Carry közt járt.
- Alakítsd át!
- NINCS IDŐ!
A parancsnokhelyettes feldúltan távozott a tárgyalóból. Berger szája tátva maradt a csodálkozástól.
- Nincs megoldás? - kérdezte a kapitány, de inkább kijelentésnek hangzott
A másik két férfi szó nélkül a padlót bámulta.

***

- Berger! Hány perc van még? - kérdezte a kapitány
- Kettő uram!
- Indítsanak egy adást!
- Adás él uram! - szólt a vékony hangú kommunikációs tiszt
- Itt Farkas Zoltán kapitány a USS Orion csillaghajóról. Mindent megpróbáltunk de sajnos nincs esély arra hogy...
A képernyőn megtört és kisírt szemű emberek látszottak. Mindannyian tudták, hogy nincs több idejük tíz percnél. Pár pillanat múlva pedig már a maradék kis remény is elszáll.
- Értjük. Steve már feladta... Nem is szól, csak segédkezik hogy stabil maradjon ez az.. izé. Leteszek ide két tárgyat. Az egyik a gyűrűm, a másik a medálom!
A férfinak könny szökött a szemébe.
- A gyűrűt a feleségemnek, a medált pedig a kislányomnak szeretném küldeni!
A kapitány valamit Jean-luc fülébe súgott, aki elviharzott a hídról.
- Kapitány! A Madrid kritikus közelségbe került. A hajót 4 perc múlva beszívja a fekete lyuk. - jelentette Berger alhadnagy
A kapitány keményen, de szomorúan nézett a tisztjére. Sóhajtott egyet, majd megszólalt.
- A tárgyak felsugárázsa mindjárt megtörténik.
A két ékszer feloldódott a sugárban.
- Köszönöm.. kapitány. Annyira sajnálom őket. Lily még csak 5 éves. Barna a haja, kék a szeme és olyan csilingelően nevet.
A hídról a női kutatótisztek a szemüket dörzsölgetve vonultak el minden felé.
- Biztosan nagyon aranyos. Megtudhatom a nevét?
- Smith! Andrew John Smith!
- Kérem kapitány mondja meg a családomnak hogy szeretem őket! És köszönöm amit *krrrshssssss*
- Uram! A Madridot beszívta a fekete lyuk.
- Mindennel állj!
- Értettem!
- Küldjenek egy adást a Csillagflottának a helyzetről. Az irodámban leszek. Mr. Berger!
- Igen?
- Menjen aludni! Robinsoné a híd!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.